Az Országos Diszkriminációellenes Tanács megrovásban részesítette a belügyminisztériumot, amiért hátrányosan megkülönböztette a magyarokat azzal, hogy nem tette lehetővé számukra a szükségállapot idején az úgynevezett lakhelyelhagyási nyilatkozat kitöltését az anyanyelvükön.

Ahol számarányuk meghaladja a 20 százalékot, a magyaroknak joguk lett volna az anyanyelvükön kitölteni a „kijárási‟ – közterületen való tartózkodás feltételéül szabott – nyilatkozatot, állapította meg szerdai döntésében az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD). A testület határozatát többségi, 5-2 arányú szavazattal fogadták el – tájékoztatta a Maszolt Asztalos Csaba elnök, aki azt is elmondta: egyúttal azt ajánlották a tárcának, hogy hasonló helyzetben a jövőben készítsen kétnyelvű nyomtatványokat.

Mint ismert, Klaus Iohannis államfő március 16-val kezdődően szükségállapotot hirdetett, hogy lehetővé tegye a koronavírus terjedését lassítani hivatott rendkívüli intézkedések elfogadását. Az elnöki rendelet, illetve annak parlamenti megerősítése alapján március 24-én a belügyminiszter teljes kijárási tilalmat rendelt el.

A Marcel Vela által aláírt 3. számú katonai rendelet értelmében a polgárok csak indokolt esetben, egyéni felelősségvállalási nyilatkozat birtokában hagyhatták el otthonukat, illetve kizárólag az abban megadott útvonalon közlekedhettek. (Hasonló korlátozásokat vezettek be már március 21-vel az este 10 és reggel 6 óra közötti időszakra.) A „kijárási nyilatkozatot‟ az állampolgárok űrlap formájában letölthették a belügyminisztérium honlapjáról, kinyomtathatták vagy megfelelő eszközök hiányában kézzel is megírhatták, a hatóságok által közreadott minta alapján.

Utólag, a kijárási korlátozások ideje alatt a belügyi tárca frissítette a formanyomtatványt, de az továbbra is csak az állam hivatalos nyelvén volt elérhető, ott is, ahol az alkotmány és a hatályos törvények értelmében az állampolgároknak joguk van használni az anyanyelvüket a hatóságokkal való kommunikációban. A CNCD most megállapította, hogy a „kijárási nyilatkozat‟ olyan írásos kommunikációnak számít, amelyre az említett szabályozás vonatkozik.

Figyelmen kívül hagyták az alkotmányt

A belügyi tárca ezt vitatta az eljárás során. „Azzal védekeztek, hogy rájuk nem vonatkozik ez az előírás, mert nem helyhatóság, hanem a központi közigazgatáshoz tartozó intézmény. Persze, figyelmen kívül hagyták, hogy az alkotmány vonatkozó előírása a dekoncentrált intézményekre is vonatkozik‟ – ismertette Asztalos Csaba.

Rámutatott: jelen esetben az állampolgárok, illetve a helyi és megyei rendőrségek közötti kommunikációról van szó, amely az állampolgár anyanyelvén is történhet ott, ahol egy kisebbségi közösség számaránya eléri a 20 százalékot. Mivel a bírált katonai rendelet nem biztosította ennek a jognak az alkalmazását, az Árus Zsolt, a Székelyföldi Figyelő Alapítvány vezetője által bepanaszolt belügyminisztériumot megrovásban részesítették.

Elkapkodták a közigazgatási kódexet

Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke felhívta a figyelmet arra is, hogy – a törvényalkalmazás hiányosságain túlmenően –a nyelvi jogok szabályozása meglehetősen foghíjas általában a dekoncentrált – tehát a helyi, de minisztériumi alárendeltségű – intézmények vonatkozásában.

A 2001. évi 215-ös számú közigazgatási törvényt hatályon kívül helyezte a Viorica Dăncilă kormánya által elfogadott közigazgatási kódex. Az új szabályozás viszont hiányos és meglehetősen ellentmondásos. Például a prefektus hatáskörei között megemlíti, hogy „ellenőrzi az anyanyelvhasználatra vonatkozó szabályozások betartását a kisebbségekhez tartozó állampolgárok, illetve a helyi közigazgatási intézmények és a dekoncentrált közszolgáltatások viszonylatában‟ (253. cikk f. bekezdés).

Másfelől viszont két egymással csaknem megegyező, de éppen a dekoncentrált intézményeket illetően eltérő szabályozást tartalmaz a 94. és a 195. cikkelyben: az első A nemzeti kisebbségek nyelvhasználata, a másik A hivatalos nyelv és a nemzeti kisebbségek nyelvhasználata címet viseli; az előbbi a dekoncentrált közszolgálatok számára is megszabja a kisebbségi nyelvhasználat biztosítását, az utóbbi nem.

Ugyanakkor a törvény 626. cikkelye értelmében hatályát vesztette a nyelvi jogok alkalmazására vonatkozó 2001/1206-os kormányhatározat is, amelynek helyettesítéséről ráadásul a törvénykönyv nem rendelkezik. A határozat néhány előírása bekerült a közigazgatási kódexbe, de nem mindegyik.

Asztalos Csaba szerint egyértelmű, hogy a kódexet elkapkodták, de már a 2001-es kormányhatározat sem szabályozta az anyanyelvhasználatot a dekoncentrált intézményekben.

Aligha fog hiányozni a székelyföldi önkormányzati vezetőknek a 2001/1206-os kormányhatározatban elfogadott alkalmazási normák 11. cikke, amely – a közigazgatási törvényt szűkítve – előírta, hogy a helységnévtáblákon a kisebbségi feliratot kötelező módon a román településnév alá kell elhelyezni. Erre hivatkozva számos pert indított az elmúlt években a Dan Tanasă nevével fémjelzett, a magyar szimbólum- és nyelvhasználat ellen küzdő Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) magyar vezetésű önkormányzatok ellen. Legutóbb júniusban kötelezte a bukaresti táblabíróság Csíkszereda polgármesterét, hogy cserélje ki az utcanévtáblákat. A távozó városvezető úgy hajtotta végre a jogerős ítéletet, hogy a magyarul és románul egy sorba írt utcanevet tartalmazó táblákat középen kettévágatta, és a román nevet tartalmazó fél táblát a magyar fölé rögzítette.

(Forrás: maszol.ro)

Kommentek