Az elmúlt időszakban több olyan aggasztó eset tanúi voltunk, amelyek egyértelműen jelzik, hogy Romániában a magyarellenes megnyilvánulások továbbra is jelen vannak, mind a közéletben, mind a mindennapokban. Ezekre az ügyekre szeretnénk felhívni a figyelmet, mert világosan mutatják, hogy a magyarellenes megnyilvánulások nem csupán elszigetelt esetek, hanem rendszeresen előforduló, súlyos társadalmi problémákat jelentenek, amelyek hosszú távon aláássák a közösségek közötti bizalmat és együttélést.
JOGÁLLAMI KUDARC ÉS INTÉZMÉNYES ÖNKÉNY – A nagyváradi premontrei apát kilakoltatásának ügye:
Romániában olyan határhoz érkezett az igazságszolgáltatás és a közigazgatási gyakorlat, amely már nem magyarázható jogvitaként vagy technikai eljárásként. A nagyváradi premontrei apát kilakoltatásának ügye nyíltan jelzi a jogállami garanciák kiüresedését, valamint azt, hogy egy történelmi egyházi közösség intézményi autonómiája bármikor feláldozható politikai és gazdasági érdekek mentén.
A jelenlegi helyzet lényege egyszerű és súlyos: egy működő egyházi rend vezetőjét jogerős döntésre hivatkozva el akarják távolítani saját rendházából, még azelőtt, hogy az alkotmányos, nemzetközi vagy egyházjogi kérdések érdemi vizsgálata megtörténhetne. Az eljárás gyorsasága, a jogorvoslati lehetőségek formális kezelése és a végrehajtás erőltetése politikai szándékra utal.
A premontrei rend nagyváradi jelenléte nem adminisztratív részlet és nem ingatlanhasználati kérdés. Ez több évszázados jogfolytonosság, közszolgálat, oktatási és lelkipásztori tevékenység, amely túlélte birodalmak, államformák és politikai rendszerek váltakozását. Most viszont egy modern európai államban az a helyzet állt elő, hogy mindez nem jelent védelmet.
A hatósági érvelés egy „közérdekű beruházásra” hivatkozik, amelynek érdekében egy működő egyházi közösséget félre lehet állítani. Ez az érvelés azonban veszélyes precedenst teremt: azt az elvet, hogy a közérdekre hivatkozva bármely autonóm intézmény – egyházi, civil vagy kisebbségi – felfüggeszthető, kiüríthető, majd később „újradefiniálható”.
Sajnos ami egyszer kikerül egy közösség tényleges használatából, az ritkán kerül vissza eredeti funkciójába és jogos tulajdonosához. Ezért a „átmeneti intézkedés” narratívája ebben az esetben nem hiteles, hanem cinikus.
Ez az ügy messze túlmutat Nagyváradon. Azt az üzenetet hordozza, hogy a kisebbségi történelmi egyházak jogai nem strukturális jogok, hanem feltételes engedmények, amelyek bármikor visszavonhatók, ha útban vannak. Ez ellentétes minden olyan európai normával, amely az egyházi autonómiát, a kulturális örökség védelmét és a jogbiztonságot alapértékként kezeli.
Rekordbírság a magyar közösség ellen: tarthatatlan a román sportban uralkodó gyakorlat
Múlt héten súlyos aggodalomra okot adó döntés született a Román Labdarúgó Szövetség részéről: az FK Csíkszeredára kirótt, minden eddigit meghaladó pénzbírság újabb példája annak, amikor a sport keretein belül nyomást gyakorolnak a magyar kisebbségre. A szankció indoklása formálisan fegyelmi jellegű, valójában azonban világos üzenetet hordoz: a magyar közösségi identitás nyilvános megjelenítése zavaró tényező.
A stadionban megjelenő magyar és székely szimbólumok nem sértenek, nem uszítanak és nem provokálnak. Ezek büntetése nem a rend fenntartását szolgálja, hanem a magyar jelenlét kiszorítását a nyilvános terekből, még ott is, ahol az történelmileg és társadalmilag természetes.
A kiszabott pénzbírság mértéke egyértelműen aránytalan és veszélyes precedenst teremt: azt az üzenetet közvetíti, hogy a nemzeti identitás megélése fegyelmi vétséggé tehető. Ez már nem sportszabályozás, hanem intézményes diszkrimináció.
Az FK Csíkszereda ügye messze túlmutat a futballon. Arról szól, hogy engedjük-e, hogy a sport a gyűlölet és a megfélemlítés eszközévé váljon. Úgy gondoljuk, az identitás nem bűn, a szimbólumhasználat nem provokáció, és ezt nem lehet büntetéssel elhallgattatni.
Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat igazgatója kifejtette: : “Sajnos a magyar szimbólumok használatának kérdése olyan szintű ellenkezésbe ütközik mind a román társadalom, mind a hatóságok részéről, hogy ezen a helyzeten véleményem szerint már csak az segíthet, ha a nemzeti közösségek szimbólumhasználatát világos törvényi keretek rögzítik.“